Amikor kicsi voltam, gyermekkoromban gyötrelmes munka volt a szobám takarítása. Mindig tudtam, hogy édesanyám hat óra körül ér haza a munkából, az érkezése előtt 15 perccel kitört rajtam pánik. A ruhákat az ágy alá hajigáltam, a szekrényajtót székkel támasztottam ki, a könyvek és játékok összekeveredtek a zoknikkal… Zoknik – ez egy külön történet, amire még most is szörnyű visszaemlékezni.
Felnőtt koromban nem sok minden változott. Most már nem keverem össze a koszos ruhákat a tisztákkal, de munkába indulni reggelente nagyon nehéz. A szekrényemben mindig káosz van, jobb nem belenézni. Ami először a kezembe akad, azt veszem fel. Valóban a konyha is látott már szebb éveket, ha nem lenne mosogatógépem, akkor már rég eldobható étkészletből ennénk.
Amíg meg nem születtek a gyerekek, a rendetlenség nem is volt annyira feltűnő. Kevés időt töltöttünk otthon: koncertek, séták, romantikázás… Senki nem igényelte a rendet és a rendetlenség nem volt nagy gond. A gyerekek boldogsággal töltötték mag a házat, azonban a rendrakás már komoly teherként nehézkedett ránk.
Minden rossz irányba ment: a két gyerek és az új munkahely sehogy sem volt összeegyeztethető a tisztasággal és a ragyogással. Egy ideig zavart engem, amikor nyolc óra munka után porszívóznom kellett, a szétdobált ruhákat és könyveket a helyükre kellett tennem. Az esti mese idejében a rendrakással kellett foglalkoznom, így már nem maradt erőm arra, hogy felolvassak.
„Az édesanyámra kezdek hasonlítani!” Ez a gondolat ébredt fel bennem, amikor a kacatokat szortíroztam a gyermekszobában. Ekkor tudatosult bennem, hogy semmit sem csinálok helyesen. A rendezett életvitel sokkal fontosabb, mint a ruhák vállfára történő felrakása. A boldog családi életet nem fogom feláldozni a tiszta lakásért, vigye el az ördög!
Megszoktuk a sablonos életet és korlátok közé szorítjuk be saját magunkat. Rendszerezett és szabályozott világunkban fel kell ismerni azt, hogy az élet valójában kiszámíthatatlan és zűrzavaros! És bármilyen olyan fajta törekvés, hogy rendet vigyünk ebbe a zűrzavarba, lehetetlen. Épp ellenkezőleg van ez, a rend még nagyobb zűrzavart okoz.
Akármennyire igyekszel rendet rakni – ez soha nem fog sikerülni, ez csak ideiglenes állapot, amit el kell fogadni. Az olyan emberek, akiknél otthon rendetlenség van, mások számára furcsának és rossznak tűnnek, de ez nem igaz!
Ez nem azt jelenti, hogy rendetlenségben kell élni. A szabályok és a szervezettség nagyon fontos és hasznos, de nem kell ezeket túlértékelni. Napjaink pszichológusai megvizsgálták az ápolatlanság okát és arra jutottak, hogy azok az emberek, akik hajlamosak szétdobálni a dolgaikat és felhalmozzák a szemetet, azok valójában sokkal kreatívabbak, mint mások. Meglepő, de ez tény.
A világhírű Dr. Kathleen Wohs Ph.D. véleménye szerint: „Mindenki szeretne kreatívabb lenni és azt szeretnék, hogy gyakrabban legyenek ihletei. Azt tanácsolom Önöknek: ha nincsenek ötletei, menjenek át egy olyan szobába, ahol rendetlenség van. Ezáltal kilép a megszokott környezetéből és hamarabb lesznek új ötletei. A rend – a biztonság iránti vágyunk eredménye, a Káosz – a vágyunk a világ kreatív újragondolására.”
Ahhoz, hogy ne vegyük figyelembe az élet szabályait a művészi szintű rendetlenségben, ahhoz hitetlen erő szükséges. Albert Einstein egyszer megjegyezte: „Ha a rendetlen asztal a zavaros elme jele, akkor vajon mit jelez az üres íróasztal?”
A kreatív egyéneknek nincs megtervezve részletesen az életük. Látják a jövőt, sodródnak az áramlással és könnyen hozzászoknak a változásokhoz, nem pazarolják idejüket és erőforrásaikat olyan dologra, mint a takarítás.
A rendrakási mánia gyakran a pszichológiai rendellenesség jele. A betegség tudományos megnevezése – obszesszív-kompulzív megbetegedés (más néven: kényszerbetegség (OCD). Néha ez a fajta kényszerbetegség fóbiává, vagy depresszióvá fokozódik. A túlzott tisztaság Alzheimer-kórhoz vezethet, a baktériumoktól való kóros megszabadulási vágy autoimmun betegséget idézhet elő!
A takarítással egészséges szempontból nézve nincs semmi baj, ez egy nagyszerű elfoglaltság a kikapcsolódáshoz és a közérzet javításához, mivel rendkívül pozitív élményhez vezet! Ez segít megszabadítani a negatív érzésektől és segít rendezni a gondolataidat.
A túlzott tisztaság vágy – bezárkózottságra és az önbizalom hiányára utal. Egyfajta védekezési mód a külvilággal szemben, ahol az ember nem érzi jól magát. A beteges rendmániások megőrülnek minden olyan apróságtól, amelyre más emberek oda sem figyelnek. Valójában ennek a problémának a gyökerei sokkal mélyebben vannak. Ezzel már pszichológus szakembernek kell foglalkoznia.
Soha ne lépd túl a határokat. Jegyezd meg: a tökéletes rend a lakásban és az életben – ez egy nagyon nehéz feladat, mert mind a kettőnek egyensúlyban kell maradnia. Ki kell egészíteniük egymást, mert az egyik hatással van a másikra.
A tökéletes rend nem enged kibontakozni téged, ez feszültséghez és nyugtalansághoz vezet téged. Gondold át, hogy mi okoz neked örömet és akkor pontosan tudni fogod, hogy mi kell a boldogsághoz, a lakást ráérsz kitakarítani holnap!
Forrás: bidista.com
